csakegyanya

Szerintem minden anya ismeri ezt a jelenséget, azaz a délután 5 és este 7 közötti véget nem érő perceket, amikor semmi se jó a kicsinek. Babakocsiban csak nyűglődik, kézben 5 másodpercig van el aztán újra le kell tenni aztán újra fel kell venni, nem éhes nem szomjas, nem lehet tőle 2 méternél messzebb lenni, nem… Tovább »

Hu, hát kicsit eltűntem. Mit is mondhatnék, zajlott az élet, nem unatkoztam.   Most visszaolvastam azt a három bejegyzést amit sikerült összehoznom, és olyan mintha egy másik világba nyernék bepillantást. Mert közben eltelt pár hónap és most már egy lassan egyéves kislány az állandó társaságom. Hol van már az a kezdeti kis újszülött sírás, hol… Tovább »

Amikor különböző oldalakon, kommentekben arról olvasok, hogy valakinek milyen áldott jó gyereke van, sose sír csak mosolyog és bájosan gügyög, komolyan elfog pár pillanatra a kétségbeesés. Mert az enyém sír, néha  nyűgös,  sőt előfordul, hogy egyáltalán nincs kedve mosolyogni, néha meg ha sikerül is kicsikarni egy mosolyt az szinte azonnal átvált sírásba. Szóval amikor az… Tovább »

Bevallom, mivel nem nagyon volt dolgom babákkal addig a pontig, amíg a sajátom meg nem született, így nem igazán tudtam, mire is van valójában szükség. Talán ennek köszönhető az is, hogy elkerült a babaholmi vásárlási láz. Olyan 6-7 -hónapos terhes lehettem már amikor elkezdtem kicsit komolyabban foglalkozni a témával, és azt kell mondjam, ezen a téren… Tovább »

Nem vagyok bezzeganya, nem vagyok szaranya. Csak egy anya vagyok. Még csak nem is különösebben régóta viselem ezt a megtisztelő címet, csupán 4 és fél hónapja, bár az anyasággal együtt járó újfajta időérzékelésnek és átmeneti amnéziának illetve anyaagynak  köszönhetően úgy érzem mindig is anya voltam és csak kusza emlékeim vannak a szülést megelőző időszakról. Gondolom… Tovább »