Hu, hát kicsit eltűntem. Mit is mondhatnék, zajlott az élet, nem unatkoztam.
Most visszaolvastam azt a három bejegyzést amit sikerült összehoznom, és olyan mintha egy másik világba nyernék bepillantást. Mert közben eltelt pár hónap és most már egy lassan egyéves kislány az állandó társaságom.
Hol van már az a kezdeti kis újszülött sírás, hol van a szoptatási pánik (erről majd jön új bejegyzés), hol van a napirend feletti aggódás (nem mintha lett volna bármikor is napirendünk az elején) hol van a kényelmes pelenkázóasztal és egyáltalán, hova tűnt az elmúlt év?
Ma már nevetés, sikítás, kacagás, visítás, ordítás és zokogás gazdagítja a napjaimat. A pelenkázóasztal helyett a földön törökülésben pelenkázok, illetve loholok a csupasz popóval menekülő ded után aki üt vág rúg harap. A szoptatást felváltotta a rendes étel most már teljesen, de persze mostanra itt is szintet léptünk, amíg 7-8 hónaposan békésen megült a kishölgy a székben és kedvére eszegetett, most már futtában hajlandó enni, azaz másztában azaz álltában. De semmiképp se ültében. A kaja már nem elég izgalmas, na! De nem panaszkodom, így szép így kerek, így tökéletes. Azaz inkább tökéletlen. Mert vannak nehéz napok most is bőven. Volt olyan nap hogy sírva ültem este a földön és volt olyan amikor azt gondoltam hogy én most kisétálok az ajtón és nem jövök vissza.
Szóval nehéz. Van hogy könnyebb, de alapjáraton ez az anyaság dolog nehéz. És bár mostanra sokat fejlődtem, és nem olvasok össze mindenféle fórumos kommenteket, sőt inkább semmit se ha nem muszáj, de továbbra is úgy gondolom, hogy nem beszélünk őszintén és támogatóan arról, hogy ez mekkora kihívás és milyen nehézségek is vannak út közben. Illetve még ha fel is merül a téma, mindenki a saját igazát hangoztatja, nem tudunk egymással türelmesek és nyitottak lenni. Pedig szükség van rá. Szükség van arra hogy meghallgassuk és biztassuk egymást. Szükség van arra hogy kedvesek legyünk egymással és szükség van arra hogy néha csak annyit mondjunk a másiknak: Jól csinálod!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: